A rántottán túl...

Én is megtaláltam (Dalla cuccinán keresztül) "A mindenevők százas listáját", magyarul a kispad.hu-n. Ági csinált kelet-európai változatot is, de én most az eredeti tölöttem ki.

1. Vadhús - szeretem, persze.
2. Csalántea - nem tudom milyen, különösebben nem is vagyok rá kíváncsi, de ha adódik megkóstolom.
3. Huevos rancheros - Az a baj ezzel, hogy csípős, azt pedig én nem.
4. Tatár beafsteak - nem rajongok érte különösebben, de jöhet.
5. Krokodil - nem ismerem, kipróbálnám. Teknősbéka ér? :-)
6. Véres hurka - jobban szeretem, mint a májast.
7. Sajt fondü - nem nagy durranás, de nem is rossz.
8. Ponty - hal mindig jöhet, bár a szálkákat ki nem állhatom.
9. Borscs - lehet, hogy ettem, nem emlékszem. Megkóstolnám.
10. Baba ghanoush - nem különösen rajongok a padlizsánért, de azért megkóstolnám.
11. Tintahal - a legjobbat Görögországban ettem, egyátalán nem volt rágós.
12. Pho - Ha olyan, mint a ramen akkor ettem, egyébként miért ne.
13. Mogyoróvajas - dzsemmes szendvics - bizarrul hangzik, de az összetevőket szeretem.
14. Aloo gobi - nincs benne semmi riasztó.
15. Hot dog utcai árustól - nyilván.
16. Epoisses - a nagyon extra sajtokkal hadilábon állok, szaglás után lehet, hogy belenyalnék.
17. Szarvasgomba - erre nagyon kíváncsi vagyok.
18. Gyümölcsbor nem szőlőből - almabor
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk - Tajvanon ettem ilyet, jó volt.
20. Pisztáciafagyi - nyilván.
21. Heirloom tomatoes - ez is csak egy paradicsom.
22. Friss, vad erdei gyümölcsök - nyilván.
23. Foie gras - bámit csak májat nem. Libamájat sem.
24. Rizs babbal - mexikói kajához köretként.
25. Disznósajt - máj az egyik, belsőség a másik.
26. Scotch Bonnet paprika - a csípős a harmadik amit nem.
27. Dulce de leche - már gondolkodtam, hogy csinálok otthon, nagyon kíváncsi vagyok.
28. Osztriga - ha nem muszáj azért nem eszem.
29. Baklava - imádom.
30. Bagna cauda - nincs benne semmi riasztó.
31. Wasabi borsók - csípős. A szusiban sem szeretem, de abban kevés szokott lenni.
32. Tejszínes kagylóleves kenyérben - persze, miért ne.
33. Sós lassi - kíváncsi vagyok rá.
34. Sauerkraut - hogyne, nagyon szeretem.
35. Root beer float - csak annyira bizarr, mint a mogyoróvajas, lekváros szendvics, tehát jöhet.
36. Konyak vastag szivarral - külön-külön volt, sőt Whiskey-val is, megadom magamnak a pontot.
37. Clotted cream tea - miért ne.
38. Vodka jelly/Jell-O - szintén miért ne.
39. Gumbo - a nem csípős változatot megkóstolnám.
40. Ökörfarok - bizarr, de ettem már bizarrabbat.
41. Kecske curry - a nem csípős változatot.
42. Egész rovarok - nyersen nem, sütve igen. Szöulban nagyon vacilláltam egy utcai árús előtt és azóta is bánom, hogy nem kértem.
43. Phaal - ebben az a pláne, hogy csíp mint a fene. Kilőve.
44. Kecsketej - lehet, hogy már ittam is.
45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből - ua. mondom, mint Bilagit a kispad.hu-ról: "erre pedig nagyon kíváncsi vagyok, mert a "sima" whisky nagyon nem ízlik, és csomóan mondják, hogy egyszer kóstoljak meg egy drágát, utána érteni fogom."
46. Fugu, a nagyonmérgező hal - kicsit félve, de kíváncsi vagyok.
47. Chicken tikka masala - ha jól sejtem ez is csíp. 
48. Angolna - szusiként ettem.
49. Krispy Kreme doughnut - ó igen. San Franciscóban ettem egy Apple konferencián, reggelire. Alapvetően azért szeretem az ilyen baziédes amerikai műanyag szutykokat. :-)
50. Tengeri sün - pont most szeptemberben Tokióban, szusiként. Csak egyszer, mert annyira nem győzött meg.
51. Kaktuszgyümölcs - hú, erre nagyon kíváncsi vagyok.
52. Umeboshi - nem mernék rá megesküdni, de szerintem már ettem. Elég rossz volt.
53. Abalone - a tengeri herkentyűkkel általában nincs bajom, jöhet ez is.
54. Paneer - Panír? :-) Ha találkozom vele, nem fogom visszautasítani.
55. McDonald’s Big Mac Meal - Ázsiában a menekülőkaja. :-)
56. Spätzle - ez most vagy a galuska/knédli vagy valami más nevű tészta, de tutti, hogy ettem, csak nem tudtam, hogy azt eszem.
57. Martini-koktél - biztos jó.
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - nyilván. :-)
59. Poutine - ez finom lehet.
60. Szentjánoskenyérfa chips - biztos jó.
61. S’mores - leginkább a grillezett marshmallowsra vagyok kíváncsi.
62. Borjúmirigy - belsőség.
63. Kaolin - ezt én sem értem, passz.
64. Currywurst - csíp.
65. Durian - erre is nagyon kíváncsi vagyok.
66. Békacomb - szintén.
67. Beignet, churro, elefántfül vagy funnel cake - ha ez valójában fánk, akkor már ettem.
68. Haggis - egy szó: belsőség.
69. Fried plantain - ha majd egyszer olyan vidéken járok. Állítólag nem rossz.
70. Chitterlings, vagy andouillette - belsőség.
71. Gazpacho - elmegy.
72. Kaviár and blini - biztos jó.
73. Louche absinthe - kicsit félek ettől, de egyszer ki fogom próbálni.
74. Gjetost, vagy brunost - ősszel megyek Norvégiába, majd ott kipróbálom.
75. Roadkill - teljességgel kizárt.
76. Baijiu or shaojiu - ez a Szodzsu (soju). Koreai sake vagy vodka vagy valami hasonló, szintén nemrég, Tokióban.
77. Hostess Fruit Pie - nem hallottam róla, de jöhet.
78. Csiga - mint Bilagit kolléga: "lásd béka."
79. Lapsang souchong - mint Bilagit kolléga: "egyszer, nekem túl füstös, mintha egy konkrét szalonnát innék."
80. Bellini - nem szoktam koktélozni, de biztos jó.
81. Tom yum - ha nem csípne jó lenne.
82. Eggs Benedict - jó lehet.
83. Pocky (Európában Mikado) - Ilyet hoztam Japánból a haveroknak. Finom.
84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben - majd egyszer.
85. Kobe marha - mint Bilagit kolléga: "ez is a muszáj kategória, már csak kiváncsiságból is."
86. Nyúl - ritkán, de nem rossz.
87. Gulyás - nagyon szeretem.
88. Virágok - szerintem már ettem, de nem hagyott mély nyomot.
89. Ló - ld. béka.
90. Criollo csoki - biztos jó. :-)
91. Spam - Amerikában, egyszer majdnem. 
92. Puhapáncélos rák - elég bizarrnak tűnik, de szerintem megpróbálnám.
93. Rózsa harissa - csíp.
94. Harcsa - ld. ponty.
95. Mole poblano - ez a lista tele van csípős étellel.
96. Bagel és lazacfilé - New Yorkban. Hol máshol? :-)
97. Lobster Thermidor - biztos jó.
98. Polenta - vagyis puliszka.
99. Jamaican Blue Mountain coffee - nem vagyok nagy kávérajongó, de ha előttem lenne megkóstolnám.
100. Kígyó - biztos jó.

Már ettem: 29
Próbáltam, de soha többet: 4
Kipróbálnám: 50
Inkább nem: 17

Nekem ez azt jelenti, hogy sokmindent nem próbáltam még. Az inkább nem a csípősök miatt ilyen sok, úgyhogy azt egész jó aránynak gondolom.

Nem fűzök hozzá semmit, kezdőknek kötelező olvasmány:
http://beck.blog.hu/2008/09/24/etelek_suritese

Ezúton is köszönöm! :-)

Nos a pirog név ennek az ételnek mondjuk kissé túlzás, maradjunk inkább a sonkás-gombás táskánál.

Az egész ott kezdődött, hogy én is vettem olyan tésztaformázót, amit Mamma (aka Dalla cucina) ajánlott és ha már megvan ki kellett próbálnom. Néztem a neten recepteket, vettem is gombát és füstölt-érlelt sonkaszeleteket. A mennyiségekről fogalmam sincs, csak úgy érzésre csináltam és meglehetősen büszke vagyok, mert minden pont elfogyott. :-)

A gombát nagyon apróra vágtam és egy serpenyőben, zsiradék nélkül addig sütögettem, amíg minden leve el nem párolgott. Eredetileg úgy terveztem, hogy a gombát összeturmixolom, pépesre és azt sütöm ki (ötlet Gordon Ramsaytől), de sajnos kénytelen voltam rájönni, hogy a turmixgép nem ugyan az, mint a botmixer és botmixerrel ez nem megy. Egy picit megpirítottam a sonkát is, de erre nem igazán volt szükség.

A tésztával nem volt kedvem pepecselni, különösen, hogy volt itthon Tante Fanny-féle leveles tészta (nem fagyasztott, csak hűtős és nem hajtogatva, hanem tekercsben van). Vastagságra pont jónak tűnt, ebből vágtam ki a formázó másik felével a kis korongokat és készítettem el a táskákat, gombásat, sonkásat és vegyeset. A vegyes lett a legjobb. :-) Arra nem emlékeztem, hogy tojásfehérjével vagy tojássárgával szokás megkenni a tészták tetejét, hogy szép fényes, barna legyen (nem nevetgél, kezdő vagyok :-) ), így egy tojást mindenestül felvertem, abban mindkettő benne van felkiáltással. Teljesen jó lett, egyszerűen nem tudok tévedni. ;-) Megszurkáltam villával, aztán repültek is a sütőbe.

175 fokon sütöttem, 15 percig, légkeveréssel. A tetejen nagyon szép barna lett, de legközelebb egy kicsit alacsonyabb hőmérsékleten és tovább sütöm (kb. 150-160 fok, 20 perc), mert a közepén a tészta nem mindenhol sült át tökéletesen. Az íze is jó volt, kicsit a füstölt sonka miatt sósabb lett, mint terveztem, de még nem volt vészes, kb. 90%-osnak mondanám.

Tegnap este átjött pár barátom és mivel már régóta rágták a fülemet tzatzikiért (így írják magyarul is?), engedtem a nyomásnak és csináltam mindenféle görög finomságot.

Ahogy illik többféle előétel volt, ill. ezek nem is előételek, csak a mi magyar fejünkkel próbáljuk valahova bekategorizálni. Konkrétabban, kis tálkákra kitettem:

• - fetát (pici olivaolajjal nyakonöntve, a látvány kedvéért)
• - tzatzikit (recept lent)
• - feta és krémjoghurt keverékét (ez kb. krémsajt állagú)
• - dolmadeszt (töltött szőlőlevél, bolti, konzerv)
• - olajbogyókat (a finomabb és drágább, vörös, Kalamata típust és szokásos zöldet)
• - görög salátát (uborka, paradicsom, hagyma, feta, olajbogyó, oregánó, olivaolaj)

Sütöttem mellé egy kis pulykamellet, amit kockákra vágtam, megsóztam, bőven meghintettem oregánóval, majd kevés olajon kisütöttem. Vettem pitát is, desszertnek saját készítésű halvát prezentáltam. A barátaim pedig leborultak előttem. :-)

Nézzük a recepteket!

Tzatziki

• 5-6 500g-os natúr joghurt (Danone a legjobb erre a célra)
• 1 kis tejföl
• 1 nagy kígyóuborka
• fokhagyma(por, mert kényelmesebb, mint az igazi)
• olivaolaj

Fogok egy nagyobb vászondarabot (én spec egy régi kispárnahuzatot használok), ezt beleteszem egy tálba és beleöntöm a joghurtot meg a tejfölt. Átkötöm és fellógatom a hűtőben pár órára (akár egész éjszakára), hogy csöpöje ki a savót. Ettől egy nagyon sűrű, krémes, jól kezelhető krémjoghurtot kapunk. A térfogatának majdnem a felét ki fogja ereszteni, tehát nagy tálat tegyünk alá. Ha nincs hely a hűtőben, a lógatást alapos nyomkodással lehet helyettesíteni. Ettől nem lesz olyan szép homogén az állaga és olyan sűrű sem lesz, de szükség esetén elmegy.

A joghurthoz minimum 5 evőkanál olivaolajat keverek, hogy lazább legyen és selymesebb legyen, ekkor teszem hozzá a fél teáskanál fokhagymaport is. Az olajtól nem kell megijedni, kevergetéssel szépen felveszi. Az uborkát a nagylukú reszelőn lereszelem, megsózom (bátran, mert ez ad egy kis ízt a joghurtnak is), erősen lecsöpögtetem, kinyomkodom és hozzáadom a krémhez. Beteszem a hűtőbe pár órára, hogy összeérjen és kész. Az idő elteltével a fokhagyma íze egyre erősebb lesz, tehát nem baj, ha készítéskor még nem igazán érezni.

A krémjoghurt alapot máshoz is lehet használni. Pl. egy kis fetát szétnyomkodok és 1 feta : 2-3 joghurt arányban összekeverve klassz sajtkrémet kapunk. Használható édességnek is, egy kis mézzel nyakonöntve vagy pl. meggybefőttel és vaníliafagyival koronázva. :-)

 

Halva

A halva eredetileg egy szezámmagos kemény édességféle, a Balkánon, a Közel-keleten, sőt még Indiában is ismerik (Wiki szócikk). Szinte minden recept amit találtam a búzadarás változatot írta le, így én is azt csináltam.

• 1 csésze olivaolaj
• 3 csésze búzadara (esetleg kukoricaliszt, de ezt nem próbáltam)
• 2 csésze cukor
• 3 csésze tej
• 1 csésze víz
• pici fahéj
• pár deka dió

Az olajat egy edényben felforrósítom és szép lassan, folyamatosan keverve hozzáadom a darát. Nekem kicsit kevésnek tűnt az olaj, ezért tettem még hozzá, de a végén ez túl soknak bizonyult, ezért csak nagyon keveset tegyünk pluszban, még ha száraz is. A masszát kb. 15 percig sütöm, elvileg addig amíg az olaj teljesen el nem párolog. Ezután hozzáadom a cukrot, majd a tejet és a vizet is és egy csipetnyi fahéjat (tényleg csak keveset). Ezt addig főzöm, amíg jó kemény nem lesz, ilyenkor el kell válnia az edény falától. Amikor még kicsit puhább, akkor mehet bele néhány deka dió is. Nem tudom pontosan mennyi, én a fenti adaghoz kb. 1 maréknyit használtam, de az kevés volt, sokkal több is mehetett volna bele.

Ha kész, formába öntöm (ill. inkább kenem), a tetejét elsimítom, kis hülés után tányért teszek rá és megfordítom, hogy a "talpán" hüljön ki. Lehet nagy kuglófformába önteni, vagy kisebb muffinsütőbe, őzgerincformába, ami a szekrényben van. :-) A végén megszórhatjuk egy kis szezámmaggal is. Nem próbáltam de a cukor egy része helyett talán lehetne mézet használni, így még finomabb lehet.

Az idővel sajna kicsit elcsúsztam, ezért a fotózás lemaradt, csak a halváról csináltam még képet délután:

Újra itt. A költözés lezajlott, a kezem lassan, de gyógyul és megjártam Tokiót is, ami jobb volt, mint ahogy az elején kinézett. Olyan szusikat ettem, hogy megszólaltak. :-) Nem tudom milyen hal (talán tonhal), pláne nem tudom milyen része volt, de annyira puha, mint egy sűrűbb krém. Szinte nem is kellett rágni, szétolvadt az ember szájában. Persze kaiten-zushiban ettem, ez az amikor egy futószalagon utaznak körben a szusik. És nem igaz, hogy a helyiek lenézik ezeket, a jobbaknál általában sorbanállás van. Nálam a győztes a Numazu Kou volt, ár-érték arányban a Tsukiji Honten a legjobb a 120 jenes tányérjaival.

Rendes, nem offtopik bejegyzés a hétvégén biztos lesz, mert barátok jönnek és kéne valamit sütni. Még mindig a Beef Wellington felé kacsintgatok, de lehet, hogy valami görög lesz, tzatzikivel. Az offtopik bejegyzéseknek pedig ígérem ezennel vége! Uff!

Még mindig költözök... :-(

Miután a bútorokat átvittem, söprögetés közben eltört a partvis fém nyele a kezemben és úgy elvágta a bal mutatóujjamat, hogy hat öltéssel kellett összevarrni. :-( Emiatt most minden csúszik, bár a festés már kész van, de a nagytakarítás, bútor összerakás, kipakolás még hátravan. Még internetem sincs otthon, ráadásul szeptember első hetében Tokióba kell menni céges útra (ne tessék irigykedni, nem lesz akkora móka), úgyhogy még majd egy hónap mire főzni fogok.

A jó hír (legalábbi nekem jó :-) ), hogy a lakásban elektromos, grillezős, alul- és felülsütős, légkeveréses, übersütő van, úgyhogy Beef Wellington, here I come... :-)

Mint azt látható egy ideje nem nagyon írok ide. Ennek nagyjából az az oka, hogy nem is főzök, aminek pedig az az oka, hogy csomagolok. A hó végén új lakásba költözöm, ráadásul rengeteg munkám is volt/van, ergo nagyon nem érek rá főzni. Az új helyen majd igen, de ki tudja, mikor lesz ott internet.

Egyszóval most eltűnök majd' egy hónapra, addig süssetek/főzzetek helyettem is. :-)

Rég nem írtam már ide, de tegnap este mérföldkőhöz érkeztem és erről meg kell emlékezni...  (Fanfárok, dobpergés...)

Elkészítettem életem első lecsóját! :-)))

Eszter és a Wikikönyvek nyomán tettem bele egy kis füstölt sajtot, amitől tényleg nagyon finom lett. Még jobb lett volna, ha a recept szerinti mennyiséget teszek bele és nem többet, mert így egy kicsit túl füstölt és túl sós lett (nem vészes). A bort kihagytam, ahogy az oregánót is, ez a fűszer nekem túl mediterrán, nálam valahogy nem passzol össze a lecsóval.

A nagyobb gond inkább az volt, hogy úszott az egész a lében, még a főzés vége felé is olyan volt, mint egy főzelék. Ennek ilyennek kell lennie? Persze sokáig főztem hátha elpárolog a lé, ezért eléggé szétfőtt az egész, nem nagyon találni benne felismerhető paprika és paradicsomdarabokat. Amikor a tojást a végén hozzáadtam, akkor sűrűsödött be jobban. Legközelebb megpróbálom úgy, hogy a paradicsomok középső "vizes" részét kiszedem és anélkül fogom főzni, hátha így kevesebb leve lesz.

Összességében nem lett "szép", de finom. Randa és finom. :-)

Annak örömére, hogy végre van botmixerem... :-)

Pofon egyszerű és nagyon finom: fogom a botmixer hosszúkás keverőedényét és a habverő véggel felverek benne 2 dl habtejszínt. Beledobok 1-2 evőkanál porcukrot, belekeverem szintén a habverővel, majd rádobálok 5-10 epret és most a késes véggel felturmixolom az egészet. Amilyen rövid ez a poszt, olyan gyorsan kész van, tovább tart utána elmosogatni.

Gondolom még finomabb lehet, ha reszelünk rá a végén egy kis tejcsokit, de ezt nem próbáltam ki, mert túl gyorsan elfogyott. :-)

Már nagyon régóta tervezem, de most végre megcsináltam CookingStar focacciáját. Kezdem azt hinni, hogy tudok főzni (muhaha... :-) ), mert minden úgy ment, ahogy a nagy könyvben, ill. a receptben meg vagyon írva. Na jó, majdnem. ;-) Kellett kicsit improvizálnom, mert nem volt elég a koktélparadicsom, ezért a köztes helyeket olajbogyóval töltöttem ki. Annyira jó lett ettől, hogy legközelebb szeritem ki is hagyom a paradicsomot. :-) Ja és a 40 perc helyett nekem kb. 15 perc alatt megsült, de ezt betudom annak, hogy már megint nem tudtam beállítani a sütő hőmérsékletét. A lényeg, hogy a végeredmény jó lett.

Sütés előtt:


Sütés után:

Jó lett. :-)

Vajon amiatt nem dermedt meg a csokimáz (a hűtőben sem), mert nem tettem bele vajat, vagy amiatt, mert tettem bele tejcsokit?

Így nem volt jó: 20 dkg étcsoki, 10 dkg tejcsoki, kb. 1 evőkanál olaj (oliva), hogy fényes legyen. Holnap újabb próba, szerencsére csak egy kevés alapanyagot használtam el. Ilyesmi készült volna, így bevonva.

Régen nem írtam postot, de nem is főztem igazán, csak a jól bevált pizza készült párszor. :-) Most sem főztem, de most adott volt a téma, lévén a teljes magyar gasztroblog-társadalom megmutatta mi lapul a hűtőjében. Nézzük mi van nálam:



Felső polc:
- két megkezdett és két megkezdetlen kis vaj, köszönhetően annak, hogy sosem tudom mi van itthon.
- 1 tejföl
- koktélparadicsomok és 1 azaz egy db (maradék) gomba :-)
- 2 habtejszín
- 2 mascarpone (majd ehhez)

Középen:
- margarin
- torma
- 2 csomag mangalicavirsli. Nem azért mert egészséges, hanem mert finom.
- mindenféle sajtok (mozzarella, edami, pannónia)
- tubusok: sűrített tej, bocisajt, majonéz

Lent:
- 10 tojás
- eper
- krumpli, hagyma (tudom ezeket nem kéne hűtőben tárolni, de itt fér el. :-) )
- múzeális korú uborkák, amik ki lesznek vágva (egészen meglepő, hogy még nem rohadtak vagy penészedtek meg)
- paradicsom
- Sága selyemsonka, szeletelt szalámi

Az alsó zöldségtároló rekeszben a sörök pihennek. :-)

Ajtóban:
- citromlé
- szintén múzeális baracklekvár
- salátaöntetek
- kis üveg portói (ez mikor került ide?)
- még egy uborka
- biotej (mert azzal áltatom magam, hogy ez egészséges)
- sör

A mélyhűtőről nincs fotó, mert leolvad amíg én fényképezgetek és amúgy sem valami látványos. A tartalmát azért elírom:
- zsemlék (kenyér helyett, 1/2 perc a mikróban és friss)
- mirelit zöldségkeverék
- tengeri hal
- maradék paradicsomszósz
- Jägermeister
- jégkocka

Hát ennyi. Az az óriási haszna már megvolt ennek a postnak, hogy a régi, lejárt cuccokat kidobáltam.

Amikor a bagel receptet kerestem, akkor láttam Eszter pizzáját, de mivel nem volt otthon tej, ezért tegnap a bagellel próbálkoztam. Ma este hazafelé vettem tejet, friss lisztet (nehogy az legyen a gond), pizzafeltétnek való sonkát és gombát, meg egy csomó mást is.

Otthon nekiálltam a tésztának, menet közben jónak tűnt, mert tényleg ragadt és nyúlt, mint a veszedelem. Amikor félretettem kelni, és elkezdtem előkészíteni a feltétet, akkor villant be, hogy nincs itthon paradicsomoszósz, amit a tésztára kellene kennem. :-( Na most mi legyen? Bevillant egy tejszínes carbonara-szerű alap, de az nem tudom hogy készül és mellesleg tejszín sincs itthon. Aztán megláttam a koktélparadicsomokat... :-)

Gondoltam, hogy nem jó ha a héja meg a magok belekerülnek a szószba, de hogy szabaduljak meg tőlük? Na, ekkor ugrott be, hogy amikor anyukám anno baracklekvárt csinált, forró vízbe tette a barackot és úgy könnyen lejött a héja. Uccu neki, lábos, víz, paradicsomok, épp csak gyöngyözött a víz amikor kivettem és egy szitába öntöttem őket, majd ezen egy kanállal  egy kis lábasba elkezdtem átpaszírozni. Az így készült szósz elég híg lett, sűríteni kell. Megsóztam, tettem bele egy kis cukrot (a paradicsomlevesbe is kell) és oregánót is, majd alágyújtottam és takarék lángon, néha megkeverve, kb. 10-15 perc alatt besűrűsödött, nagyon finom lett. A gond az volt, hogy mennyiségileg is összement, elég kevés maradt, 10-12 koktélparadicsomból szűk 1 pizzára való mennyiség jött ki. Ha újra csinálnám 5-6 nagy paradicsomot használnék ehhez a tésztamennyiséghez.

Közben a sütőt is bekapcsoltam és elkezdtem a tésztát pörgetni, de magyarul ezt szerencsétlenkedésnek szoktuk hívni. Kicsi a sütőm, látszott, hogy sok a tészta, ezért inkább kettészedtem, a képen egy ilyen fél adagnyi látszik. Valahogy kinyújtottam, megkentem, megpakoltam, sajtot szórtam rá. Kivettem a tepsit és megpróbáltam rátenni, de az a fránya tészta túl lágy volt, ezért végül behajtottam a két szélét, rádobtam a sütőpapíros tepsire, ott pedig szétnyitottam. Ez nem sikerült tökéletesen, azért olyan fura az egyik sarka. A második adagnál már ügyesebb voltam, itt sütőpapíron készítettem elő és azzal együtt tettem a tepsiben, így pedig már sokkal egyszerűbb volt.

12 perc helyett nekem több mint 20 percig sült, de nem akartam a tegnapi hibába esni, addig benthagytam, amíg megfelelő színű nem lett.

És a lényeg: elképesztően finom lett!!! :-) Igazi, ropogós, New York-i pizza készült. :-)
Egy kicsit több feltét mehetett volna rá (a szélére is), és hiányzott még egy kis paradicsomszósz, de így is messze jobb lett, mint reméltem. Ezek miatt én is csak 99%-ot adok, de legközelebb már tökéletes lesz. :-) (A tökéletes címkét azért megelőlegezem. :-) )

Valami jó kis kenyérfélére vágytam és mivel még sosem csináltam kelt tésztás ételt, ezért adott volt, hogy ne a boltból szerezzem be, hanem én készítsem. Nézegettem a recepteket, összevetettem azzal ami itthon volt és így jutottam a bagelhöz (-hez?). Erre amúgy is kíváncsi voltam, mert szerintem én még sosem ettem bagelt, de legalábbis nem tudok róla. :-)

Két receptem is volt (hasonlóak), az egyik Évától, a másik Esztertől. A mennyiségeket Évától vettem, de tettem bele egy kis tejport is, ha már a múltkor vettem a Tescóban (a kávéporoknál van). A készítés nagyon flottul ment, minden úgy zajlott, ahogy a kolléganőknél olvastam: a tészta állaga jó volt, nagyon könnyen kezelhető, a "főzéskor" rendesen duzzadtak. Se mákom, se szezámmagom nem volt, ezért kókuszreszeléket szórtam a négyből kettőre. Hogy sikerült? Hááát... lásd lentebb.

Hozzávalók (4 darabhoz):
25 dkg finom liszt
1,5 dkg tejpor (na jó, 1-2 teáskanál)
2 g szárított élesztő
3 dkg cukor (1-2 evőkanál)
Csipet só (ez kevés lett)
1,25 dl meleg víz

Elkészítés:
A hozzávalókat 10-15 perc alatt jól összedolgozzuk, majd 20-30 percet kelni hagyjuk. Hogy gyorsabb legyen én a takarékra tett sütő nyitott ajtajába tettem. Ha megkelt négy egyforma részre osztjuk, majd kígyókat gyúrunk belőle, amikből karikát formázunk. Ezután kb. 10 percet még pihentetjük. Mindeközben vizet forralunk, egy evőkanál cukorral, majd a bageleket ebben "főzzűk" kb. fél percig. Sütőpapírral borított tepsire tesszük és alaposan megkenjük tojássárgájával. Megszórhatjuk mákkal, szezámmaggal, majd 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt aranybarnára sütjük.

Hogy sikerült?
Nem sikerült. Egyrészt nem lett aranybarna, hanem piszkosfehér lett ott ahol nem érte a tojás. Arra tippelek, hogy nem volt elég meleg a sütő, mert elég lassan készült, bár a végén már kezdett pirulni az alja. Emellett valamilyen furcsa mellékíze is van, olyan vizes liszt íze van. Valószínűleg kevés benne a só vagy lehet, hogy rossz a lisztem. Már készült a bagel, amikor láttam, hogy már lejárt a liszt. Rossz, dohos szaga nincs, de hát ki tudja, más tippem nincs. Őszintén szólva fogalmam sincs hol rontottam el. :-(

Így néz ki, pedig ilyennek kéne lennie:

Olvasom ezt a receptet Lilahangyánál és jó apropót ad, hogy egy tipikus kezdőszakács dilemmáról morogjak.

A recept 10 dkg graham- és 10 dkg finomlisztet kér. Puff neki!
Ad 1: fogalmam sincs mi az a graham liszt, ad 2: még ha veszek is, mikor fogok legközelebb ilyet használni? Mennyire fontos, hogy graham liszt legyen, mennyire lesz más az étel ha sima (finom) lisztet használok? És ha réteslisztet? És ugyanez a kérdés áll a nád-, barna-, és kristálycukorra vagy akár csak a különböző márkájú élelmiszerekre.

A kérdés erősen emlékeztet a "sózzuk ízlés szerint" kérdéskörre, az én informatikus kockafejem itt is megakad. Ha úgy döntök, hogy jó oda az is ami van otthon és nem sikerül az étel, akkor lehet töprengeni, hogy emiatt lett-e rossz, de ugyanez igaz fordítva is, ha graham liszttel jól sikerül, akkor vajon jó lenne-e finomliszttel?

Az ideális az lenne, ha a receptben le lenne írva, hogy milyen lesz a másik típusú alapanyaggal, de ez nyilván (?) nem megoldható, hisz annyi féle variáció van. Addig meg marad a próbálkozás. :-)

ui.: A lisztekről itt lehet olvasni

...avagy csokidarabkás, zabos süti.
Azt mondtam ugyan, hogy nem nagyon lesz új recept, de most ezt sütöm és akkor már írok is róla. Amerikai süti, egyszerű, gyorsan megvan és nagyon finom. :-) Lehet variálni, pl. kakaót belekeverni vagy csokidarabka helyett mazsolát beleszórni és zabpehely nélkül is finom (ilyenkor annyival több liszt kell).



Hozzávalók:
22 dkg vaj
20 dkg kristálycukor
18 dkg barnacukor
25 dkg liszt
10 dkg zabpehely
2 tojás
2 teáskanál vaníliás cukor
1 teáskanál só (óvatosan)
1 teáskanál sütőpor
20 dkg csoki (ét vagy tej is jó)

Elkészítés:
A csokit kis, kb. 5 mm x 5 mm-es  darabokra vagdosom, majd összekeverem a hozzávalókat jó alaposan. A kész masszát beteszem a hűtőbe egy órára, majd evőkanálnyinál kisebb, kb. diónyi golyókat formázok belőle. Sütőpapírt teszek a tepsibe, erre jönnek egymástól jó messze a golyók (szét fog terülni!), majd előmelegített sütőben 170 fokon, kb. 12-14 percig sütöm. A tepsiben hagyom amíg egy kicsit hül, mert amíg forró addig nagyon puha is. Jó esetben kb. 25-30 darab süti lesz.

Hogy sikerült?
Az íze nagyon jó, az állaga is. Az első tepsiben túl nagyok voltak a golyók és túl közel voltak egymáshoz, az egész szinte teljesen egybefolyt. Késsel szétvégtam amíg forró volt, így most fura alakú, de finom. A második tepsiben persze túl kicsik lettek és egy egészen kicsit oda is égtek, a harmadik tökéletes. :-)

Gabojszánál találtam egy nagyon egyszerű kókuszcsók receptet. A gondok ott kezdődtek, hogy már elkezdtem csinálni, amikor észrevettem, hogy nincs itthon porcukrom. Sebaj, majd csak darálok valamivel... őőő, mivel is? Na a vége az lett, hogy mozsárban törtem a kristálycukrot. Nem röhög. :-) A végeredmény egész jó lett, ha nem is porcukor, inkább nagyon finom kristálycukor lett belőle.

A receptet egyébként megfeleztem, nem kellett sok, inkább csak ki akartam próbálni milyen lesz. A tojásfehérje nekem kicsit kevésnek tűnt, kicsit száraz volt a massza, de elsőre ragaszkodni akartam a recepthez. A sütőmön nincs hőmérsékletkijelzés, ezért csak úgy érzésre állítom be a gázt. Ez nagyon nem jó, valamit ki fogok találni, mert most is valószínű ez lehetett a gond, mert 20 perc helyett 15 percnél már kissé odaégett az alja. Nem vészes, az inkább zavar, hogy a felülete sem olyan mint lennie kéne. Az íze egész jó, bár érezni a megbarnult alját.

Legközelebb tehát eggyel több tojásfehérjét próbálok, veszek porcukrot :-) és kisebbre veszem a gázt. Ja és citrom sem volt, azt is kihagytam, de tényleg kell bele.

Ilyen lett:

Mint a férfiak nagy többsége, harmincéves koromra én sem tanultam meg főzni, pedig már jópár éve egyedül élek. Délben a munkahelyen eszem, vacsorára pedig mindig elég volt valami zsölme+felvágott kombó, esetleg egy rántotta vagy főtt virsli.

Pár hete teljesen véletlenül belefutottam a lenti videóba és kíváncsi lettem. Azt hittem tudok jó rántottát csinálni, épp ezért szerettem volna kipróbálni. Így is lett, a végeredmény pedig megváltoztatta az életemet. :-) Ez a rántotta lágy, krémes, habkönnyű és nagyon finom volt, én pedig rájöttem, hogy én is tudok otthon finom ételeket készíteni. Innen már csak egy nagyon kis lépés volt hogy az RSS readeremet telepakoljam gasztroblogokkal és esténként lelkesen kotyvasszak, több-kevesebb sikerrel.

Ebben a blogban a tapasztalataimról fogok írni, hol rontottam el egy-egy ételt, mi sikerült tökéletesen. Azoknak lehet érdekes a blog, akik szintén nem tudják, hogy a leveles tészta és a rétestészta ugyanaz-e, hogy minél több buktatót kerüljenek el. Saját receptek egy ideig biztosan nem lesznek, egyelőre örülök ha valamit nem rontok el. :-)

A hozzászólásokat, jótanácsokat előre is köszönöm.